A rádió-távirányítású modellek kialakulásának története:
Kezdetben gyakran csak gátlóművet (gátlómű: az olyan szerkezet, ami a súly vagy rugó által forgatott kerékrendszer forgását ütemesen szabályozza, lassítja) vagy (gyakran gumimeghajtást) használtak a modellek mozgatásához, nem léteztek még a mai fejlett elektromos és benzines, tenyérnyi motorok.
Később a szériagyártású modellező szettek már gyakran magukban foglalták a földön álló jeladót, az egyetlen vevőt pedig a gépbe építették, így a hosszú, ostorszerű antennával felszerelt repülők már teljesen elszakadhattak a földtől.
A technika rohamosan fejlődött, aminek eredményként a modellezéshez szükséges felszerelések tömege egyre jobban csökkent, ezért a modellezés egyre gyakrabban, és több területen került alkalmazására.
Később az egycsatornás jeladókat leváltották a többcsatornások, és a rádiójel rezgésszámának megválasztását lehetővé tevő frekvencia-stabilizáló kristályok még nagyobb szabadságot adtak a modellirányítás fejlődésének.
Az erős akkumulátorokra való egyre nagyobb igény is bizonyította a rádió-irányítású modellek sikerességét.
A 1960-as évek elején megindult a tranzisztorok gyártása, és ez az esemény teljesen felforgatta a benzines és elektromos motorok irányítására használt adóvevők sorsát, amelyek ez által még egyszerűbbek lettek.
A „super-hetrodyne” áramkörök megjelenése lehetővé tette, hogy több különböző jeladó működjön szorosan egymás mellett.
A többcsatornás modell-irányítás:
Rádió-távirányítás (néha R/C-nek rövidítik) fogalma alatt azt értjük, amikor rádió jeleket használunk fel valamilyen eszköz távolból történő irányításához. Gyakran ezen kifejezés alá soroljuk a kézi jeladóval vezérelt modell autók, hajók, repülők, és helikopterek csoportját is.
Az ipari, katonai és tudományos kutatói szervezetek is éppúgy használják a rádió-távirányítású technikát, mint a modellezők.
A vezérlési módok fejlődése:
Az 1960-as években a tranzisztoros berendezések forgalomba kerülésének köszönhetően gyors fejlődésnek indult az első, teljesen méretarányos, szervóval működtetett modellek elterjedése, bár ezek nagyrészt még mindig csak amatőrök keze által készített gépek voltak, de már a kereskedelemben is kapható, sorozatban gyártott alkatrészekből építették a modelleket.
Az 1980-as években az integrált áramkörök megjelenése még olcsóbbá tette az elektronikai termékeket, amelyek kicsi méretükkel és nagyon kis tömegükkel teljesen megfeleltek az elvárásoknak, aminek eredményeként a rádió-távirányítás széles körben elterjedté vált.
Integrált áramkör:
Az 1990-es években a miniatürizált berendezések már széles körben elterjedtek, ezáltal lehetőség nyílt, hogy az egészen kicsi modelleket is távirányítással vezérelhessük, és 2000-re már hétköznapi dolognak számított a rádió távirányítás az olcsó játékokban is.
Ezzel egyidejűleg a modellezők találékonysága szüntelenül tombolt, és az amatőr modellezők a legújabb technikai megoldásokat és alkatrészeket felhasználva olyan széles körbe kiterjesztették a modellezés ágazatát, hogy a gézturbinás meghajtású repülőgépeket, helikoptereket, és tengeralattjárókat is építettek, hogy csak néhányat említsek.
Ez egy modell gázturbina!!!
Mielőtt még nem létezett a rádiós távirányítás, sok modellben egyszerű olvadóbiztosítékot, vagy óraszerkezetet használtak a repülők kormányzásához, vagy a repcsik vitorlázásának időzítéséhez. Néha egyszerű óraszerkezetes vezérlők irányították a modell mozgását és befolyásolták egyéb viselkedését is.
A másik módszer, amikor kikötik a modellt egy adott ponton, (középpont), és a középpont körül, a kötél hosszának megfelelő sugarú körön futtatják körbe-körbe a modellt. Ez leginkább autó, és hidroplán modelleknél elterjedt megoldás, de szerintem nem lehet túl izgalmas. Az elektromos hajtású, középpont körül keringő repcsik irányítását „round the pole” - középpont körül keringő- vezérlésnek, a belsőégésű motorok hasonló irányítását pedig „control line (USA: u-control)” vezérlésnek hívják (az amerikaiak), de nálunk ugyanazt jelenti, működési elve azonos.
Utolsó kommentek