A sárga brüttyök az offroad, a lilák pedig az onroad pályákat, területeket jelölik:
rc onroad Ausztria
rc onroad Ausztria
Két-, vagy négykerék meghajtással, és az adott körülményeknek megfelelő gumikkal felszerelve stabilak és könnyen vezethetőek aszfalton, burkolt utakon! Nevezhetjük őket országúti autóknak. Terepre nem valók!!!
Egy kültéri onroad pálya: Ez az igazán megfelelő hely a verdák képességeinek kipróbálására, és persze komoly versenyek helyszíne is lehet!
Az off-road járművekkel
A végére pedig néhány kép a kedvenceimről, a terep kis szörnyetegeiről! Csemegézzetek! ;)
Itt látszik igazán, milyen hosszú úton képes dolgozni a futómű!! Ennek köszönhető a jó terepjáró képesség, és hogy jókat lehet az offroadokkal ugaratni.
Az első az autók csoportja lesz, mivel a szavazás, és a hiányos, (de pótolható) tapasztalataim szerint is ez a legkedveltebb a hazai körökben, és én magam is ezt a kategóriát kedvelem legjobban,
A Wikipedia szerint a rádió távirányítású autók motorral felszerelt, távolról irányítható modellautók. Ki gondolta volna! :)
Benzines és elektromos hajtású autómodell is létezik. Ezen felül még két fő csoportra oszthatjuk az RC autókat, az egyik csoport a jó minőségű beton, vagy aszfalt útra, versenypályára való onroad, a másik pedig a terepre szánt, offroad kivitelű autók.
Nekem inkább az offroad kivitel a szimpatikus, mert azt szinte bárhol lehet hajtani. Ha aszfalton akar menni vele az ember, úgyis le lehet ültetni a futóművet elég alacsonyra, és a buggy –k hoz is lehet kapni aszfaltgumit. Az onroad modellek is frankók, de nekik már nagyon jó minőségű pálya kell, mert olyan alacsonyan vannak, hogy majdnem minden kis kavicson, bukkanón fennakadnak. Szóval nem a vidéki terepre valók. Azért ahol van a közelben jó nagy, üres és tiszta parkoló, azért ott jókat lehet nyomulni az onroad gépekkel! A legjobb terület számukra a kiépített pálya, de sajnos ilyet (ami Magyarországon van, és működik is) nagyon keveset találtam a neten, a kiírt versenynaptárak is 2005 – 2006 ! –os dátummal ékeskednek a legtöbb oldalon. Ez elég szomorú helyzet az elszánt onroad rajongóknak, de majd mi próbálunk javítani a helyzeten!
(Azért találtam ám jópárat, nem kell annyira elkeseredni! De úgy vettem észre, hogy sok pályának nincs még saját weboldala. -jó hir! :) )
forrás: Wikipedia.org: Radio-controlled car
Az RC modelleket két fő csoportra oszthatjuk a felhasználásuk szempontjából. Az egyszerűbb felépítésű, nyilván kiskorú gyerekeknek szánt modellek a
Mióta szétvált a játék, és a hobby RC kategória, azóta jellemző az RC modellekre, hogy külön elemekből állnak, vagyis „moduláris” felépítésűek. A játék RC-knek általában egyszerűbb elektronikájuk van, ezekben gyakran a vevőt és a szervomotort is egybeépítik. A játék RC –k alkatrészei egyedi, leginkább csak a játék kategóriába tartozó modellekhez használhatók, és általában csaknem teljesen lehetetlen átültetni ezeket más modellekbe, mert nem kompatibilisek egymással.
A legtöbb autó, hajó, és repülőgép modellbe be tudjuk építeni a különböző gyártók által forgalmazott alkatrészeket, így például lehetőség van rá, hogy egy RC autó alkatrészeit pl. egy hajóba átszereljük. Ennek nagy előnye, hogy pl. egy motort több különböző vázba is bele tudunk építeni, anélkül, hogy még egy, teljesen felszerelt modellt meg kellene venni. Így megtehetjük, hogy egy motorral egyszer pl. egy autót hajtunk meg, aztán rövid szereléssel átültetjük ezt a motort egy hajóba, és annak a hajtására használjuk az erőforrást.
Bármennyire is kompatibilisek az alkatrészek, a repülő és a földi, (illetve vízi) modellek vevőegységét biztonsági okokból kimondottan tilos és illegális átszerelni és felcserélni, mivel a legtöbb országban törvényileg szétválasztják a légi illetve a földi modellekre vonatkozó rádiófrekvencia tartományokat. Ez elég fontos biztonsági intézkedés, illik mindenkinek betartani!
A modellirányításra engedélyezett frekvenciák
A modern digitális rádiókban (amivel zenét vagy híreket hallgatsz) vagy a TV-ben mind ezen az elven keresed az állomásokat. Keresés közben fut a frekvencia, átfésülve a sávot, és amikor találkozik egy adó frekvenciájával, egy jel visszacsatolásnak köszönhetően leáll, így ráhangolódik az adóra. A klasszikus RC berendezésben az oszcillátor stabil frekvenciáját a kristály biztosítja, és a bemenő kör (antenna) a frekvenciasávot (27vagy35vagy40 MHZ) átfedő széles sávra van hangolva.
A hobby kategóriába tartozó modellek nagyon jól hangolhatóak, nem úgy, mint a játék modellek. Például az autóknál gyakran tudunk állítani kerékösszetartást, kerékdőlést, és gördülési szög beállításokat, ugyan úgy, mint a modell valódi megfelelőjénél.
Savage modell első felfüggesztése:
Minden modern rádióadó támogatja a különböző funkciók finombeállítását a modell könnyű üzembe helyezéséhez, és beállításához. Így pl. az adón található potméterek segítségével könnyen beállíthatjuk autónk egyenes futását, illetve a gázt adagoló szervó finomállításával az alapjáratot.
Ezen adók legtöbbje alkalmas az egyes modellek igényeinek megfelelően a különböző funkciók elegyítésére.
Kezdetben gyakran csak gátlóművet (gátlómű: az olyan szerkezet, ami a súly vagy rugó által forgatott kerékrendszer forgását ütemesen szabályozza, lassítja) vagy (gyakran gumimeghajtást) használtak a modellek mozgatásához, nem léteztek még a mai fejlett elektromos és benzines, tenyérnyi motorok.
Később a szériagyártású modellező szettek már gyakran magukban foglalták a földön álló jeladót, az egyetlen vevőt pedig a gépbe építették, így a hosszú, ostorszerű antennával felszerelt repülők már teljesen elszakadhattak a földtől.
A technika rohamosan fejlődött, aminek eredményként a modellezéshez szükséges felszerelések tömege egyre jobban csökkent, ezért a modellezés egyre gyakrabban, és több területen került alkalmazására.
Később az egycsatornás jeladókat leváltották a többcsatornások, és a rádiójel rezgésszámának megválasztását lehetővé tevő frekvencia-stabilizáló kristályok még nagyobb szabadságot adtak a modellirányítás fejlődésének.
Az erős akkumulátorokra való egyre nagyobb igény is bizonyította a rádió-irányítású modellek sikerességét.
A 1960-as évek elején megindult a tranzisztorok gyártása, és ez az esemény teljesen felforgatta a benzines és elektromos motorok irányítására használt adóvevők sorsát, amelyek ez által még egyszerűbbek lettek.
A „super-hetrodyne” áramkörök megjelenése lehetővé tette, hogy több különböző jeladó működjön szorosan egymás mellett.
A többcsatornás modell-irányítás:
Rádió-távirányítás (néha R/C-nek rövidítik) fogalma alatt azt értjük, amikor rádió jeleket használunk fel valamilyen eszköz távolból történő irányításához. Gyakran ezen kifejezés alá soroljuk a kézi jeladóval vezérelt modell autók, hajók, repülők, és helikopterek csoportját is.
Az ipari, katonai és tudományos kutatói szervezetek is éppúgy használják a rádió-távirányítású technikát, mint a modellezők.
Az 1960-as években a tranzisztoros berendezések forgalomba kerülésének köszönhetően gyors fejlődésnek indult az első, teljesen méretarányos, szervóval működtetett modellek elterjedése, bár ezek nagyrészt még mindig csak amatőrök keze által készített gépek voltak, de már a kereskedelemben is kapható, sorozatban gyártott alkatrészekből építették a modelleket.
Az 1980-as években az integrált áramkörök megjelenése még olcsóbbá tette az elektronikai termékeket, amelyek kicsi méretükkel és nagyon kis tömegükkel teljesen megfeleltek az elvárásoknak, aminek eredményeként a rádió-távirányítás széles körben elterjedté vált.
Integrált áramkör:
Az 1990-es években a miniatürizált berendezések már széles körben elterjedtek, ezáltal lehetőség nyílt, hogy az egészen kicsi modelleket is távirányítással vezérelhessük, és 2000-re már hétköznapi dolognak számított a rádió távirányítás az olcsó játékokban is.
Ezzel egyidejűleg a modellezők találékonysága szüntelenül tombolt, és az amatőr modellezők a legújabb technikai megoldásokat és alkatrészeket felhasználva olyan széles körbe kiterjesztették a modellezés ágazatát, hogy a gézturbinás meghajtású repülőgépeket, helikoptereket, és tengeralattjárókat is építettek, hogy csak néhányat említsek.
Ez egy modell gázturbina!!!
Mielőtt még nem létezett a rádiós távirányítás, sok modellben egyszerű olvadóbiztosítékot, vagy óraszerkezetet használtak a repülők kormányzásához, vagy a repcsik vitorlázásának időzítéséhez. Néha egyszerű óraszerkezetes vezérlők irányították a modell mozgását és befolyásolták egyéb viselkedését is.
A másik módszer, amikor kikötik a modellt egy adott ponton, (középpont), és a középpont körül, a kötél hosszának megfelelő sugarú körön futtatják körbe-körbe a modellt. Ez leginkább autó, és hidroplán modelleknél elterjedt megoldás, de szerintem nem lehet túl izgalmas. Az elektromos hajtású, középpont körül keringő repcsik irányítását „round the pole” - középpont körül keringő- vezérlésnek, a belsőégésű motorok hasonló irányítását pedig „control line (USA: u-control)” vezérlésnek hívják (az amerikaiak), de nálunk ugyanazt jelenti, működési elve azonos.
A rádió távirányítás az 1800-as évek vége felé jelent meg először, amikor Nikola Tesla 1989-ben a Madison Square Garden -ben megrendezett kiállításon bemutatta kis modellhajóját, ami a látszat szerint engedelmeskedett a közönség szavának, a valóságban azonban Tesla fordította le a közönség verbális kéréseit, és küldte a helyes információkat összehangolt rádiójelek formájában a hajónak.
Никола Тесла
1898, november 8.-án az Egyesült Államok szabadalmaztatta ezt a találmányt.
1909-ben Gabet, a francia feltaláló bemutatta az általa "Torpille Radio-Automatique" -nak hívott rádiójelekkel távvezérelt torpedóját.
1917-ben Archibald Low - az RFC (Royal Flying Corps) Kísérleti Üzemének munkatársa - volt az első ember, aki képes volt sikeresen alkalmazni a rádió távirányítást repülőgépben.
1920-ban többféle rádió távirányítású hajót használtak a haditengerészeti tüzérségi lőgyakorlaton. A szovjet Vörös Hadsereg rádiójellel távvezérelt, angol nevén „teletankokat” vagyis „távolból irányított tankokat” vetett be az 1930-as évek folyamán a „téli hadjáratban” Finnország ellen a II. világháború kezdeti szakaszában.
A „teletankot” rádiójellel irányították 500-1500 méteres távolságból egy hagyományos tankból, ezt nevezték a "vezérlő, vagyis irányító tanknak", ez a két összetevő alkotta akkoriban az úgynevezett „telemechanikus” csoportot.
A „teletankokat” tehát a szovjet hadsereg vetette be, a téli hadjáratban, és az utolsó két „teletank” zászlóalj hadban is állt egészen a „nagy hazafias háború” kezdetéig.
"Teletank"
radio-controlled model (or RC model)
A „radio-controlled model (or RC model)” -„rádió-iránytású modell” egy rádiójellel irányítható modellt jelent.
Szinte minden elképzelhető típusú közlekedési eszköznek van RC modell megfelelője, beleértve az autókat, hajókat, repülőket, egészen a helikopterekig és a vasútmodellekig.
A modellezést különböző járműtípusok szerint csoportokra bonthatjuk.
Létezik repülő, autó, hajó, de még rakéta modellezés is!
A megépített modellek között találunk olyanokat, amelyek egy már létező jármű méretarányosan kicsinyített, működő másai, de vannak olyanok is, amelyek csak a fantázia szüleményei. Sokszor a modell gazdája olyan tudást és élményeket szerezhet, amelyet a valóságba igen nehéz lenne megkaparintani. Ez főleg a repülőmodellezésre igaz, ezért sokan ezt tekinzik a modellezés legizgalamsabb ágának.
Ezzel le is tisztáztuk az alapfogalmakat, jöhet a következő bejegyzésekben az izgalmas, lényegre törő tartalom!
Én elsősorban az autó RC -ket kedvelem a legjobban, de úgy érzem nem lehet csak ennél az egy csoportnál leragadni, ezért foglalkozni szeretnék a repülő és hajómodellezésel is.
Utolsó kommentek